VelenceBike RING24, HSE Kerékpár csapat beszámoló

Elérkezett életem eddigi talán legnagyobb sikere! Idén részt tudtam venni, a Tour de Ring 24 órás váltóversenyen, egy 4 fős csapattal, és MEGNYERTÜK azt!! :D
De ez nem ment könnyen, leírom most, hogyan éreztem magam a verseny alatt, és milyen tapasztalatokat szereztem, illetve mi hogy történt.

Szombat reggel megérkeztünk a Hungaroringre, de már pénteken bepakoltunk (nem volt egy könnyű szülés). Első dolgunk a rajtszámok átvétele volt, ahol kaptunk még ajándék pólót és néhány infóval elláttak bennünket. Mivel nem kértünk Boxot, így hátul a Paddock-ban voltunk elhelyezve, ahol sátrat állíthattunk.
El is kezdtük a sátrat építeni (ekkor még csak hárman voltunk, Winternitz Máté, Diósi Péter (öcsém, és ezen a versenyen segítő volt, ez volt az első verseny ahol tevékenykedett) és én. Felhúztuk a sátrat, nagyjából mindent a helyére tettünk, ekkor érkezett meg a csapat második fele, Kiács Gyula, Hollós Tamás, Gyula fia (10 éves ifjú titán) és Tamás lánya (szombat estig maradt fotósként).
Elején nem akarták őket beengedni, mert csak három karszalagunk volt, és ők négyen voltak, de végül feljutottak. Ők is berendezkedtek, majd nekem mennem kellett a csapatvezetői megbeszélésre.
Sok fontos infót elmondtak, sok kérdésemet megválaszolták, így mindent tudva tértem vissza a csapatsátorhoz, ahol előtte eldöntöttük, hogy W. Máté fog rajtolni.
Rajt előtt volt egy felvezető kör, amire mindenki mehetett, tőlünk csak Máté és én mentünk, de én a kör végén visszatértem a sátorhoz, Máté pedig felállt a rajthoz.

A rajt úgy nézett ki, mint a Le Mans 24 óráson, tehát a bringák az út egyik oldalán a betonfalnál, a versenyző az út másik oldalán. Amint az óra 14:00-át ütött, kialudtak a lámpák és mindenki futott a bringáért, hogy jól elkapja a rajtot. Máté nagyon ügyesen megoldotta a dolgot!
Az eredeti terv szerint óránként váltottuk volna egymást, de végül ez lecsökkent 6 körre (ez nagyjából 50-55 perc).
A tekerés sorrendje: Máté, én, Gyula, Tamás
Az első kör kicsit megkavarodott, mert Gyula nem tekerte végig egybe az óráját, hanem fél óra elteltével bejött és átadta a stafétát Tamásnak, majd amikor ő letekerte az 1 órát, visszaült Gyula befejezni amit elkezdett.

Állítólag az első két óra után vezettük a versenyt...

Szépen telt az idő, pörögtek a percek, órák, körök, de még nagyon sok hátra volt. Nekem elkezdett fájni a fejem, és a második tekerésem után (kb 20 órakor érkeztem be) bevettem egy fájdalomcsillapítót, és lementem a kocsiba aludni. Nem tudom mennyit aludtam, szerintem nagyjából fél órát, de Hála Istennek, kiszűnt teljesen a fájdalom, ennek nagyon örültem.

Itt azt az infót kaptuk, hogy 4. helyen állunk, szóval kicsit csalódottak voltunk, mert legutóbb még vezettünk...

Közben a szomszéd sátorban levőkkel elkezdtünk haverkodni (Hajtány kerékpárüzlet két versenyzőjével, Szilvivel és Miklóssal), ők duóban indultak. A pályán is ha megtaláltam őket, be tudtam hozzájuk állni ( a képen Miklóssal nyomom az ipart), nagyon jól tekertek végig, és próbáltam én is segíteni nekik, már amennyire erőmből tellett. Ők is aranyéremmel értek haza, teljesen megérdemelten! :)

Az éjszakai tekerések jók voltak, a pályára festett fehér sávok jól láthatóak voltak, szóval nem volt gond. Az egyedüli gond a közérzettel volt. Sajnos nem tudtam enni, mert a gyomrom fel volt teljesen kavarodva. illetve alvás után mindig vacogtam, remegtem és nagyon nem volt kedves már visszaülni. :D
De amikor visszaültem és elindultam akkor belerázódtam, szóval nem volt gond.

Kicsit részletezném azt, hogy nem volt étvágyam. Olyan szinten nem tudtam enni, hogy kivettem egy Croissant a táskából (ez ilyen kicsit edition, kb a tenyerembe belefér) és meg akartam enni, de az első harapást se bírtam lenyelni, annyira nem volt étvágyam... egyszerűen semmit sem bírtam betolni...

Egyik etapomon a hátam nagyon elkezdett fájni az 5. kör elejére és be akartam menni váltásért, mert levegőt is alig tudtam venni, de Gyula még nem volt kész így fölöslegesen mentem be a Boxba, mentem még egy kört, ami nagyon nem esett jól...

Közben megérkezett Hollós Gábor, segítőként, nagy szükség volt rá! Nem sokkal megérkezése után, történt egy elég komoly baleset. Egy fickó jött be a Boxba és egyszer csak nagy csattanást hallottunk. Odanéztünk és láttuk, hogy valaki fekszik a földön, a sisak lerepült róla. Gyorsan többen is odaszaladtak megnézni mi történt (Gábor volt a leggyorsabb, aki azonnal segíteni próbált), illetve Tamás szaladt a mentőknek szólni, de valószínű látták már mi történt és készülődtek. Sajnos a fiatal embert mentő vitte el, és állítólag epilepsziás rohama volt, de az biztos, hogy a koponyacsont betört neki, és sok öltéssel kellett összevarrni. Egy elég mutatós vérfolt maradt utána, amit később elmeszeltek... Reméljük mihamarabb rendbe jön!

Az éjszaka folyamán egy nem messze tőlünk táborozó csapat (Vitéz Kürtős) meglepett bennünket két kürtőskaláccsal, amiért nagyon hálásak voltunk, legalábbis én nagyon, mert egyedül az ment le a torkomon.

Jött a reggel. Már nagyon elegünk volt a versenyből, minden egyes újra bringára ülés már nagyon idegesített, nem esett jól, persze utána belejöttem mindig, és az utolsó előtti tekerésem volt a legjobb.
(képen a 406-ost kell nézni!) :D

Az utolsó előtti tekerésről részletesebben: Megbeszéltük, akkor, hogy mindenki már csak 5 kört teker (ez a taktika része volt már), és én is elindultam az öt körömre. Épp csak kiértem a pályára Szilvi egy kis csoporttal utolért, és rögtön beálltam hozzájuk, velük egy kört lehúztam, majd jött egy Cube-os fiatal ember, aki jól tette a kereket nagyon... Hát gyorsan ráálltunk, hogy az ő szélárnyékában haladunk majd. Hát így is volt. Szilvi egy másik sráccal leszakadt (de ő ekkor már túl volt vagy 10 óra tekerésen, szóval ez akkor is kegyetlen teljesítmény), én pedig tudtam menni a sráccal. Egyik körben a célegyenesben én vittem őt, de nem volt hozzá már nagyon erőm, szóval visszaállt ő elém, és mondtam neki, hogy ne haragudj de ez a max... mondta, hogy semmi gond, maradhatok nyugodtan. Nagyon a határaimat feszegette, nem egyszer volt úgy, hogy azért kellett küzdenem, hogy ne szakadjak le, de Hála Istennek sikerült vele maradnom végig, aztán amikor jöttem ki váltásért, megköszöntem neki a dolgot, és mondtam neki, hogy Isten fizesse meg, ha már én nem tudom! :)
Ebben az etapban a 24 órás versenyzők közül SENKI sem bírt megelőzni minket, csak azok akik egy másik verseny miatt voltak itt, de ők nem voltak nekem ellenfél. Szóval akikre oda kellett figyelnem, mindenkinél gyorsabb voltam! Minden köröm 8 perc alatti volt, kivéve az utolsót, de ugye akkor már a váltózónába be kellett menni, meg ott már elfáradtam kellemesen. :)

Azért harcoltunk, hogy a harmadik hely meglegyen, mert rosszul tudtuk a dolgokat, és azt hittük, hogy a harmadik helyért vagyunk csak versenyben, amit sikerült is megtartani, és így mentünk az eredményhirdetésre, hogy azt hittük, harmadikok lettünk. :)

Mindenki letekerte a 6 etapját, de W. Máténak volt még egy kis feladata. Kb. 15-16 perc maradt 14:00-ig, és mivel ő volt soron, meg erős volt ezért ő zárta a versenyünket, két kört még a végén lenyomott! Összesen 158 kört tekertünk.

Az én adataim: Tekertem 180 km-t 32,5 km/h átlaggal. Max. sebességem: 64,7 km/h.

Eljött az eredményhirdetés. Tudtuk, hogy harmadikok lettünk, nagyon boldogok voltunk, mert nem éremért jöttünk nagyon, mert nem voltunk egy összeszokott csapat (Hollós Tamást életemben először szombat reggel láttam). De azért az éremnek örültünk. Elérkeztünk a mi kategóriánkhoz, és a speaker mondja, hogy a férfi négyes győztese a Hit Mix Team!! - MIVAN??? Mi nem harmadikok lettünk??? Mi ez az egész??

És nem harmadikok lettünk hanem ELSŐK! Kiderült, hogy rosszul néztük az online eredménylistát, mert olyan csapatot is néztünk, aki nem velünk volt egy kategóriában! Nem nyertünk sokkal, összesen 1 (!!) körrel. Mi 158 kört teljesítettünk, a Szökevények (akik a másodikok lettek) 157 kört...

Ezután jöttek a tombolák, ahol nem nyertünk semmit... :D

Az eredményhirdetésre már mi összepakoltunk és indultunk haza. Kicsit aggódtam, hogy tudok e majd ilyen fáradtan vezetni, de sikerült épségben hazaérni.

Összefoglalva: Nagyon sok holtpontom volt, majdnem minden etapomkor volt egy, de legrosszabb az elindulás volt, mert mindig hányingerem volt, fáradt voltam, és nem nagyon tudtam enni. Amikor már pályán voltam, sikerült egész jó tempót fölvennem, különösen ha találtam magamnak valami jó kis sort (egyszer a profikkal nyomtam végig az etapot). Mindenki nagyon elfáradt, de nagyon hősiesen küzdöttünk a 3. helyért, amiből végül 1. lett!
Jól jött a Nutrixxion által biztosított ingyen izotóniás ital, és a szervezők által biztosított 3 L víz és 1 L Gatorade, és a tészta party, mondjuk nem nagyon tudtam megenni azt a kis tányér tésztát sem, de nem gond.

Nagyon boldog vagyok, szerintem ez életem legnagyobb sikere, itt kellett a legtöbbet melózni, és meglett az eredménye! :)

Diósi Dániel